A fékek és ellensúlyok rendszere civilizált parlamentáris demokráciában

A civilizált parlamentáris demokrácia egyik legnagyobb előnye a stabilitás. Egy demokratikus berendezkedés akkor stabil, ha rendelkezik olyan beépített biztosítékokkal, amelyek képesek megőrizni demokratikus mivoltát, akár krízishelyzetben is. Egy stabil demokráciát nem lehet könnyen átbillenteni anarchiává vagy diktatúrává.

Ezen biztosítékok összefoglaló neve a fékek és ellensúlyok rendszere. Ez a demokrácia immunrendszere, melynek sok más között része az alkotmánybíróság ; az igazságszolgáltatás függetlensége ; a kormányzati befolyástól független médiumok ; a civil szféra ; a köztársasági elnök ; az alkotmány ; a jogrendszer stb.

Ha ez az immunrendszer nem elég erős, akkor a demokrácia nem stabil. Az instabil demokráciák csak addig tudnak fennmaradni, amíg olyan politikai szereplők gyakorolják a végrehajtó és törvényhozó hatalmat, akik a demokratikus berendezkedés fenntartása iránt elkötelezettek. Amint ez megváltozik, a hatalom birtokosai elkezdik fokozatosan leépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ennek során egy demokrácia és diktatúra közötti állapot jön létre, melyet sérült demokráciának vagy rejtett diktatúrának nevezhetünk, attól függően, hogy hol tart a folyamat. Bővebben >>

A diktatúra felé igyekvő politikai szereplők kidolgoztak egy könnyen befogadható, frappáns érvelést, amellyel hatékonyan tudnak meggyőzni embereket arról, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere rossz, természetellenes dolog, tehát annak gyengítése a társadalom érdeke. Ezen érvelés szerint az emberek a parlamenti képviselőket megválasztották, a fékek és ellensúlyok rendszerének tagjait (például alkotmánybíróság) viszont nem választotta senki, így nem helyes, hogy azok korlátozhatják a parlament hatalmát. A parlamenté a legfőbb hatalom, mert annak tagjait választotta a nép.

Ha egy érvrendszert hamisság védelmére dolgoztak ki, és felületesen tekintve mégis igaznak tűnik, az általában azért van, mert jól elrejtett csúsztatásokat tartalmaz.

Tulajdonképpen a fenti érvelés arról igyekszik meggyőzni közönségét, hogy a hatalmon lévő politikai szereplők nem csupán parlamenti választásokat nyertek, hanem valami olyan aktus történt, amelynek során rájuk szállt a népszuverenitás.  Átgondolva mindez nevetségesnek tűnik, hiszen:

1.) A legfőbb hatalom nem a parlamenté, hanem a népé.

2.) A parlamenti többséget nem a teljes nép választotta meg, hanem annak csak egy része. Azok, akik éltek választójogukkal, és nem más pártokra szavaztak. Ráadásul ezek a választók is csak a választáskor meglévő szabályok szerinti korlátozott hatalmat szavazták meg a parlamenti többség számára. Nem lehet tudni, hogy közülük mennyien értenének egyet ennek a hatalomnak az önkényes kibővítésével.

Mindezek ellenére, első hallásra sokak számára meggyőző tud lenni a fenti érvelés.

Többek között ezért került be a Magyar Organizátor Párt programjába az, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerének tagjait közvetlenül válassza a nép. Ez a változás erősítené a rendszer legitimitását, és ellehetetlenítené a fenti érvelést. Ráadásul javulna a fékek és ellensúlyok rendszerének a minősége is azáltal, hogy megszűnne a pártoktól való függőség, ami sok esetben gátolja a helyes döntéseket.

JAVASLATTÉTEL A SZÖVEG MÓDOSÍTÁSÁRA
JAVASLATTÉTEL ÚJ LINK BESZÚRÁSÁRA VAGY MEGLÉVŐ LINK MÓDOSÍTÁSÁRA


EDDIG BENYÚJTOTT MÓDOSÍTÁSI JAVASLATOK ▼
Csepeli Ervin, link beszúrási javaslata, benyújtva 2017.03.19. 11:10-kor, tájékozódás könnyítése céljából. Már elfogadásra és végrehajtásra került.
Csepeli Ervin, kifejtő link beszúrási javaslata, benyújtva 2017.03.19. 11:07-kor, tartalom hozáadása céljából. Már elfogadásra és végrehajtásra került.