A legnagyobb (politikai, gazdasági stb.) hatalmak mellett minden társadalomban sok, kisebb hatalom is létezik. Rendelkezik hatalommal az iskolaigazgató, a vámos, az autószerelő, a postás, de még a munkanélküli is, ha például vannak olyan barátai, akik el tudnak intézni ezt-azt. Aki hatással tud lenni legalább egy embertársa életére, az rendelkezik valamilyen mértékű hatalommal.

Tegyük fel, hogy egy kis hatalommal bíró embert, mondjuk egy postást, valamilyen hétköznapi sérelem ér, amiért nem tud jogos elégtételt venni. Mondjuk, megmérgezi a kutyáját a szomszéd, aki ellen nincs bizonyíték, ezért megússza. Tegyük fel, hogy később, ennek a postásnak a kezébe kerül egy levél, amiről tudja, hogy nagyon fontos a szomszédjának. Ha úgy dönt, hogy elsüllyeszti a levelet, így véve elégtételt, az emberileg érthető, és még igazságosnak is tekinthető, hiszen egy korábbi igazságtalanságot tesz helyre. Azt, hogy a bűnös megúszta büntetés nélkül. A posta oldaláról nézve viszont – ahonnan emberünk a hatalmát kapta – ez igazságtalan, és árulásnak is tekinthető. Ha azonban ugyan ebben a helyzetben a postás, félre téve korábbi sérelmét, tisztességesen kézbesíti a levelet, az annak a bizonyítéka, hogy olyan magas emberi minőséggel rendelkezik, ami alkalmassá teszi őt a hatalom gyakorlására. Ehhez olyan tulajdonságok szükségesek, mint: nagyvonalúság, becsületesség, alázatosság, szerénység, hűség, szeretet stb.

Természetesen sok ember alkalmatlan a hatalom gyakorlására, így minden társadalomban gyakori a hatalommal való visszaélés, és ami részben ide kapcsolódik, a korrupció. De a fenti példához hasonlóan kicsi hatalmak esetében ez általában nem jelent végzetes problémát a társadalomra nézve.

Ha viszont egy nagy hatalommal rendelkező politikusról van szó, akkor más a helyzet. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb kárt tud okozni a hatalom gyakorlására alkalmatlan személy.

A színfalak mögé be nem látó, egyszerű választópolgár számára ritkán adódik olyan lehetőség, hogy meggyőződhessen arról, hogy valamely politikus biztosan alkalmas a hatalom gyakorlására.

Az viszont gyakran kiderül, ki az, aki biztosan alkalmatlan. A kicsinyes, gyarló természet könnyen megmutatkozik a politikusi szereplések során. Például, ha valaki gőgösen, lekezelően, kioktatóan beszél a riporterrel vagy politikustársával, és a nagyvonalúságnak a legkisebb jelét sem mutatja, arról elképzelhető-e, hogy felülemelkedjen sérelmeken vagy nemet mondjon korrupciós lehetőségekre?

Persze kitartó gyakorlással, és elegendő színészi tehetséggel egy politikus megtanulhat úgy viselkedni, hogy szereplései során ne derüljön ki hatalomra való alkalmatlansága. Ezért azt biztosra nem tudjuk megállapítani, ha valaki alkalmas, csak azt tudjuk biztosra kiszűrni, ha alkalmatlan. Ez is sokat jelent, tekintve, hogy jelenleg nagyon sok olyan politikust látni, aki nem veszi a fáradtságot arra, hogy elrejtse alkalmatlanságát. Van olyan párt, amelyiknek szinte minden előtérben lévő tagja ilyen.

A legkevesebb tehát, amit ennek alapján tehetünk az, hogy szavazatunkkal nem szabadítunk rá az országra olyan politikusokat, akikről könnyen megállapítható, hogy emberi minőségük túl alacsony ahhoz, hogy hatalmat gyakoroljanak. Ne adjuk olyanok kezébe a legnagyobb hatalmat, akik a legkisebbre sem alkalmasak!