A politikai szereplők (pártok, politikusok, civil szervezetek, mozgalmak) annál erősebbek, minél több választót tudnak maguk mellé állítani. Ehhez arra van szükségük, hogy elhiggyék nekik, hogy jól végzik a dolgukat, és hatékonyan dolgoznak azért, amire megbízatást kaptak, vagyis a közjóért. A választói bizalom elnyerése érdekében a politikai szereplők a legkülönfélébb marketing eszközökhöz nyúlnak, amelyek segítségével az eseményeket, és saját illetve ellenfeleik tevékenységét úgy igyekeznek értelmezni, hogy az őket a lehető legjobb színben tüntesse fel. Ez a törekvés persze sokszor csúsztatásokat, valótlan állításokat, elhallgatásokat és félrevezetéseket (összefoglaló néven mondjuk megtévesztést) is eredményez. A megtévesztésre a legnagyobb szüksége azoknak a politikai szereplőknek van, akik valami más céllal (is) rendelkeznek, mint amire megbízatást kaptak. Ez lehet a közvagyon eltulajdonítása, gazdasági és/vagy politikai túlhatalom kiépítése vagy bármi olyan, amiről a politikai szereplő úgy gondolja, hogy a választók nem támogatnák, ezért titkolni kell.

Ha valamely politikai szereplő üzenete nagyon távol áll az igazságtól, akkor csak úgy tud sikert elérni, hogy érvelésével az ész helyett az érzelmekre igyekszik hatni. Ha valaki egy hatalmas terepjárót akar eladni egy olyan embernek, aki kizárólag városban autózik, akkor nem érvelhet azzal, hogy az autó keveset fogyaszt vagy könnyű vele parkolni.  Azzal viszont igen, hogy az ilyen autóban ülők esetleg jobban érezhetik magukat attól, hogy az autójuk kiváltja bizonyos típusú emberek tiszteletét. Ugyanígy működik a politikai marketing is. Ha például egy kormánynak nyilvánvalóan sokkal silányabb a gazdasági teljesítménye, mint elődjeié, akkor érvelésében csak kevés számadatot használhat, mert a legtöbb szám ellene szól. Ha népszerű akar lenni, akkor e helyett az érzelmeket kell célba vennie. Nem mondhatja, hogy: „2 százalékkal csökkentettük az inflációt”, ha közben 3 százalékkal növelték. Azt viszont mondhatja, hogy az ellenfelei nemzetellenesek, ő pedig nemzetbarát. Az ilyen típusú állításokat természetesen nem lehet bizonyítani (és cáfolni sem), de sokkal könnyebb elhitetni, mint azt, hogy az 5 kevesebb, mint a 2. Ha pedig sikerül egy ilyen érzelmi érvet elhitetni, akkor az alkalmas arra, hogy felülírja az észérveket. A választó ezt mondhatja: „Igaz, hogy kevesebbet tudok vásárolni a pénzemért, de hazafias kötelességem ezt elviselni, hogy támogassam a nemzetbarát politikusokat a nemzetellenes politikusokkal szemben.” Így vész el az igazság, és így születnek a lehető legrosszabb választói döntések.

Minél kevésbé felelős és racionális egy választó politikai gondolkodása, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a politikai marketing módszereivel érzelmileg magához köti valamelyik politikai szereplő azok közül, akiknek céljai és/vagy tevékenysége a legtávolabb állnak a magyar nemzet érdekeitől. Egyértelmű tehát, hogy a helyes politikai döntésekhez a társadalom politikai kultúrájának racionalizálásán keresztül vezet az út. Ehhez el kell érnünk, hogy minél több emberben legyen igény önmagával szemben a felelős és racionális politikai gondolkodásra, illetve minél többen ismerjék fel és elégeljék meg, ha megtévesztik őket.

Ennek az írásnak ezért Ön a legfontosabb szereplője, kedves olvasó. Ha már eddig is megvolt Önben az igény a felelős és racionális politikai gondolkodásra, vagy most sikerült felkeltenünk azt, akkor őszintén válaszolja meg önmaga számára a lentebb látható kérdéseket! Minél több kérdésre „igen” a válasza, annál közelebb áll Ön a legkönnyebben megtéveszthető és irányítható választó típusához. Ha nem elégedett az eredményével, megpróbálhat változtatni rajta, aztán később, ha ide visszatér, és akár csak egyel több „nem” választ kap, már akkor is nagy lépést tett.

A kérdések:

1.) Jelenlegi politikai kötődése elsősorban családi hagyományra és/vagy bármi olyan érzelemre vezethető vissza, aminek a kialakulását nem tudja megmagyarázni?

2.) Tud olyan politikai pártot, amelyik biztosan nemzetbarát vagy biztosan nemzetellenes?

3.) Az Ön által kedvelt politikai szereplőknek minden megnyilvánulását helyesnek, igaznak és őszintének tartja?

4.) A politikai hírekről szinte mindig ugyan abból az egy-két forrásból tájékozódik, és ezek a források szinte mindig egyetértésben vannak egymással?

5.) Ha olyan híreket vagy véleményeket hall, amelyek rossz színben tűntetik fel az Ön által kedvelt politikai szereplőket, akkor mindig úgy gondolja, hogy hazudnak és félre akarják Önt vezetni?

6.) Ha személyesen vagy telefonon vitatkozik valakivel egy politikai kérdésről, akkor igyekszik minél hangosabban beszélni, és minél kevesebb információt meghallani vitapartnerétől?

7.) Előfordul, hogy ha valaki olyan politikai véleményt fogalmaz meg, amivel Ön nem ért egyet, akkor Ön emiatt rossz véleménnyel lesz az illetőről, és akár olyan jelzőkkel illeti, hogy: „kommunista”, „náci”, „hazaáruló” stb.!

8.) Van olyan rokona, barátja, ismerőse, akivel azért van haragban, mert valamely politikai kérdésben más a véleménye, mint az Öné?

9.) Sokszor fogalmaz meg olyan véleményt, ami Ön által egyáltalán nem ellenőrzött, csak hallott információkon alapul?